Annál is inkább, mert megtudtuk, hogy egy Oscar-díjas film alapján készült a forgatókönyv, a film pedig a 60-as években nagyon népszerű volt.

Így aztán a Rudas …… tanulója megérkezett vasárnap este a színházhoz, ahol kiderült, hogy szerepelhetünk is, ugyanis mi leszünk a „bulizó tömeg”. Furcsa érzés volt a színpadon jönni-menni, miközben a nézőtéren ülők figyeltek bennünket, de nem volt rossz, sőt!

Az előadás témája meghökkentő volt: egy nagy jövő előtt álló, az egyemet kezdő fiú viszonyba keveredik a szülei baráti köréhez tartozó család nő tagjával. Nem azért volt furcsa a téma, mert nem hallottunk még ilyenről, na de a 60-as években??? Ezt nem hittük volna.

Aztán megbizonyosodhattunk arról, hogy bizony hiába nagyon távol van tőlünk a 60-as évek világa, de az akkori fiatalok is hasonló problémákkal küszködtek, mint a maiak: a kiábrándultsággal, a céltalansággal és a határozatlanságukkal.

Féltünk, hogy egy kissé unalmas, komoly darabot fogunk látni, ehhez képest élveztük minden percét, és ez a színészeknek is köszönhető.

Ki ne örülne, ha Dobó Katát láthatja a színpadon? Nemcsak azért, mert csodásan szép nő, hanem azért is, mert nagyszerű színész, aki tud csábító démon és csalódott, megalázott nő is lenni.

Kiemelkedően alakította Benjamint Csiby Gergely. A kezdetben kiábrándult, teszetosza fiatalember az érett nővel való viszonyban sem talál még magára; az hozza meg számára az élet értelmét, amikor igazán szerelmes lesz – a szeretője lányába. A helyzet kétségtelenül bizarr, de az élet bizony produkál bizarr helyzeteket, és azok mindig megoldódnak valahogy. Most is így történt.

Jó előadás, jó színészek – menjetek színházba!!

 

Rudas 11. D