Mosonyi Boglárka cikke

2018. április 8.
Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy milyen Rudasosnak lenni, elsőre nem nagyon tudnék válaszolni. Nem azért, mert nem tudnék semmi érdemlegeset mondani, hanem azért, mert a gondolataimnak nehéz megfelelő formát ölteni.

Minden diák életének a legmeghatározóbb korszaka a középiskola. Egy jó középiskola alakítja a jövőnket, feltárja az előttünk lévő lehetőségeket, segítő kezet nyújt, így minden diák próbál magának olyan továbbtanulási teret találni, ahol a legtöbbet tudja kihozni magából, és ahol a legjobban teljesülnek azok az elvárások, amik az ő életében fontosak. Lehetséges, hogy ezek az elvárások még a vártnál is jobbak lesznek? Igen. Lehetséges.

Kilencedikesként a legfontosabb esemény egy tanuló számára a gólyatábor. Itt ismerhetjük meg osztálytársainkat, tanárainkat, diáktársainkat, osztályfőnökünket. Itt kezdődnek az életre szóló barátságok, és a Diákévek legeleje. Ezen az együtt töltött két napon rengeteg élményben van része az embernek. Egy szempillantás alatt lettünk a társaimmal idegenekből barátok. Új kapcsolatokat építettünk ki, nemcsak osztálytársainkkal, hanem évfolyamtársainkkal is. Megismertünk felsőbb éves diákokat, akikhez máig bizalommal fordulhatunk, ha valami segítségre van szükségünk. A gólyatábor után nem idegenként, meglepődötten és félénken, hanem egy nagyszerű közösség tagjaként léptünk be az első tanítási napon az iskolába.

A pedagógusok rengeteg programmal színesítik az iskola életét. Az ilyen programokon kovácsolódnak össze legjobban az osztályok, és ezeken a programokon ismerjük meg leginkább iskolatársaink. Van, hogy elszakadunk a mindennapoktól, van, hogy kreatív vetélkedőkkel beleláthatunk iskolatársaink mindennapjaiba. Észrevételeim szerint, a Rudasban nagy hangsúlyt fektetnek a kapcsolatteremtésnek. Egy kis idő után szinte mindenki ismeri a másikat, és ez egy olyan dolog, ami nem sok iskoláról mondható el. A Rudas egy olyan hely, ahol kötetlenül el tud beszélgetni a legidősebb és a legfiatalabb, ahol az ember bárkire számíthat, ahol az ember a saját maga életének a kovácsa.

Már az első hetekben rájöttem arra, hogy a lehető legjobb helyre jelentkeztem. Mi olyan oktatásban veszünk részt, ahol tanáraink a bizonyos tantárgyakat a legnagyobb szeretettel és hozzáértéssel adják át nekünk. Mi olyan helyre kerültünk, ahol a tanóráink egyszerre szórakoztatóak, és komolyak. Elgondolkodtatóak és érdekesek. Mi egy olyan helyre kerültünk, ahol a legbiztosabb alapköveket kaphatjuk meg az életünkhöz. Egy olyan helyen vagyunk, ahol reggel mosolyogva köszönünk a tanároknak Jó reggelt, majd a nap végén Kellemes délutánt…

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mit jelent nekem a Rudas, ezt felelném: Nekem a Rudas nem egy iskola, ahol meghatározott időközönként szól a csengő, és a diákok unottan battyognak az egyik teremből a másikba, hanem egy olyan tér, ahol megkapom azt a tudást, amire az életem során szükségem lesz. Egy olyan tér ahol önmagam lehetek, ahol kibontakozhatok, ahol azokat a dolgokat tanítják nekem, amik a legfontosabbak az életben. Ahol az életre tanítanak.

Ahogy Tóth Olga is írta: Az iskola menedék, biztonság, győzelmi dobogó. Nincs olyan nap, hogy ne érezném: vagyok valaki.

Mosonyi Boglárka

Dunaújvárosi SZC

RUDAS

Közgazdasági Szakgimnáziuma és Kollégiuma

2400 Dunaújváros, Római körút 47-49.
titkar@rudas.hu
Porta: +36-25/510-280 4-es mellék
Iskolatitkár: +36-25/510-280 1-es mellék
Kollégium: +36-25/510-280 5-ös mellék